Az ókori római Rapax légió története
A Legio XXI Rapax története
Teljes mértékben nem ismert, hogy Octavianus mikor rendelkezett a XXI Legio megalakításáról, de a legtöbb forrás szerint valószínűleg i.e. 31-ben. A XXI Legio létrehozásának körülményei ismeretlenek. Egyik lehetőség az, hogy Octavianus Marcus Antonius és Cleopartra elleni hadjárata előtt hozták létre. A második lehetőség az, hogy röviddel az actiumi csata után, azokból a katonákból, akik a csatát követően átpártoltak Octavianushoz.
Octavianus i.e. 27-ben visszaadta a Legio fölötti hatalmat a szenátusnak, azonban 3 nappal később a Szenátus megszavazta Octavianusnak a korlátlan hatalmat és az "Augustus" címet. Röviddel ezután a polgárháború végén meglévő 60 legió többségét feloszlatták, csak 28 legiót hagyva meg, ezen belül a XXI. Legiót.
I.e. 25-ben a XXI. Legiót Hispania Tarraconensis-be vezényelték, ahol részt vett Augustus császár hadjáratában a cantabrianusok ellen. Bizonytalan, hogy meddig tartózkodott Hispaniaban, mivel erős bizonyíték van arra, hogy a XXI. Legio az újonnan létrehozott provinciába Raetia-ba került (a mai Tyrol, Bajorország és Svájc) röviddel miután ezt a rómaiak meghódították i.e. 15-ben.
3 évvel később a XXI. Legio tevékeny szerepet vállalt a germaniai hadjáratokban. Hosszú menetelések, harcok sárban és erdőkben, valamint partraszállással együtt támadások jelentették a hadjáratokban való részvételét. De hamarosan a germaniai hadjárat lezárult.
A történelem során a legnagyobb római katonai vállalkozás részeseként a XXI. Legio és 11 más legio (VIII Augusta, XV Apollinaris, XX Valeria Victrix, XIII Gemina, XIV Gemina, XVI Gallica, I Germanica, V Alaudae, Legio XVII, Legio XVIII és Legio XIX), együtt több meg nem nevezett katonai egységgel, Tiberius vezetésével a marcoman király, Marabodus ellen vonult i.e. 6-ban. Azt remélték, hogy ez a hadjárat véget vet a barbárok ellenállásának Germaniában. Azonban ez nem így történt. A pannóniai felkelés Tiberiust és közel valamennyi felsorakoztatott legiot a következő 3 évre elvonta Germaniaból, amely nem csak késleltette a barbárok elleni tervet, de majdnem a birodalom bukásához vezetett.
Azt hitték, hogy i.e. 9-re Germánia népeit legyőzték, de a legiok a határon mindenre készen álltak. Így amikor a barbár felkelés híre elért a kormányzóhoz, Publius Quintilius Varushoz, szövetségese és a cheruscok főnöke, Arminius bátorította őt a felkelés haladéktalan leverésére. Azonban Varus nem tudta, hogy Arminius hitszegő és a XVII., XVIII és XIX legiot a barbárok által állított lesbe vezette. Ismert a tény, hogy Varus hadserege a Saltus Teutoburgiensis-be (a Teutoburgi erdőbe) menetelt, ahol mindhárom legiot megsemmisítették.
A "variusi" katasztrófát követően a XXI Legiot ismét bevetették Germania Inferiorban, és 16-ban részt vett a Germanicus által vezetett hadjáratban a cheruscok elleni megtorlásban. A XXI Legio kitüntette magát ebben a hadjáratban, és valószínű itt kapta nevét is (Rapax = Mindent elragadó). Vélhetően a XXI Legio azok között az első rómaiak között volt, akik visszatértek a korábbi csata helyszínére és láthatták, hogy mi történt bajtársaikkal évekkel korábban.A XXI Legio röviddel a hadjárat befejezése után új táborába érkezett (Xanten), amit az V Alaudae-val osztott meg. A Legio XXI Rapax közel 30 évig tartózkodott itt, mielőtt 46-ban Vindonissa-ba tették át táborhelyét.
21-ben a XXI Rapax és a XX Valeria Victrix – az I Germanica tisztje által vezetve – a gall felkelés leverésére lett vezényelve, ami a súlyos római adók ellen tört ki Julius Sacrovir és Julius Florus nemesek által vezetve. Közel 20 évvel később a XXI Legio részt vett Caligula germán háborújában.
Claudius britániai hadjáratában, 43-ban a XXI Rapax Legiot Germania Superiorba helyezték át. Egy rövid (de nem bizonyított) tartózkodást követően Strasbourgban az egységet Vindonissaba helyezték át (Windisch a mai Svájcban), ahol a XIII Geminat váltotta fel. Itt az Alpok hágóit védte Itália lehetséges germán támadása ellen.
Windonissat a Legio és két auxiliáris cohors (III Hispanorum és a VI Raetorum) 46 és 69 között tartotta megszállva, majd később a VII Raetorum equitata és a XXVI voluntariorum civium Romanorum.
A Legio következő feladataiban a politikusok játszottak szerepet, mivel Vitelliust támogatta, aki Germania Inferior hadseregének parancsnoka volt abban a polgárháborúban, amely Nero császár öngyilkosságát követte. Vitellius támogatásaként a Legio XXI Rapax azon 40.000 római katona részét képezte, akik Vitelliushoz való hűségük miatt Rómába meneteltek és győztek.
A XXI Legio a legfontosabb szerepet játszotta Vitellius tábornoka, Caecina hadseregében. Átkelt az Alpokon a tél során, legyőzte Otho seregét Cremonanál, majd Rómába menetelt. Az év végére Vespasianus legyőzte Vitelliust. Vespasianus tanulva a germán felkelések tapasztaltaiból utasította rokonát Quintus Petillius Cerialist, hogy toborozzon hadsereget a rajnai erődök visszaszerzésére. Ennek az expedíciónak része volt a Legio XXI Rapax is.
Miután a felkelést elfojtották a Legio XXI-et Bonnaba vezényelték, Germania Inferiorba, annak az erődnek az újraépítésére, amit a dühöngő batáriaiak romboltak le. Helyi kő felhasználásával ez 9 évig tartott. A Legiot ezt követően visszaküldték Germania Superior-ba 83-ban.
89-ben Germania Superior kormányzója, Lucius Antonius Saturninus felkelt a törvényes császár, Domitianus ellen. A XXI Rapax és a XIV Gemina őt támogatta. A felkelést leverték és a két egységet szétválasztották – a Legio XXI-et Pannoniaba küldték.
Itt 92-ben egyedüli római egységként és erős számbeli fölénnyel rendelkező ellenség ellen a dák és szarmata sereg megsemmisítette a Legiot, ezzel pontot téve a XXI Rapax 123 éves hagyományaira.
Egy évvel később a Legio XIV Geminat helyezték Pannoniába az elesett Rapax helyére.